Az év második legnagyszerűbb eseménye számomra, hogy Joó Ádám vezetésével egy lelkes csapat ismét megrendezte a Magyarországi Web Konferenciát. Számos nagyszerű újítás mellett igyekeztek megőrizni a konferencia értékeit, amiktől az egyik legsikeresebb haza szakmai találkozóvá tudott válni a rendezvény. A sikert mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a tartalmas szakmai programokat jóval ötszáz fő feletti nézősereg látogatta meg.
Nem indulhat hát mással e bejegyzés, mint egy hatalmas köszönettel és virtuális várveregetéssel Ádámnak és lelkes csapatának, akik energiát nem kímélve, szabadidejüket feláldozva hozták össze ezt a nagyszerű szombati napot.
Mivel előző nap született meg Huba fiam és csak a Fő utca elején, a vár lábánál találtam parkolóhelyet, lógó nyelvel és kissé kótyagos fejjel érkeztem meg a helyszínre valamivel tíz óra előtt. Nem vesződtem a program böngészésével, hanem Kulcsár Zsolt barátomra bíztam magam. Jól tettem.
Kulcsi Árvai Zoltán: Az első három másodperc című előadására invitált. Mivel dolgozott már együtt Zoltánnal egy projektben, ezért nem volt kétségünk afelől, hogy egy nagyszerű szakember előadását fogjuk hallani. Jóleső meglepetésként ért minket a tény, hogy Zoltán nem csak kitűnő szakember, hanem nagyszerű előadó is. Az előadása ugyan egy bevezető, kezdőknek szóló ismertető volt, mégis magával ragadó lendülete és számos felvillantott nagyszerű ötlete miatt végig élvezetes volt hallgatni. Nekem a legjobban a „főoldalas elmetrükkje” tetszett a legjobban. Ez a trükk arról szólt, hogy egy szájt főoldala az mindenkié, tehát a usability szakember ne akarja megmondani ott a tutit. Helyezzen el rajta megfelelő mennyiségű, egyértelmű navigációs elemet, amivel a látogatók gyorsan tovább tudnak navigálni azokra a belső oldalakra, ahol – lévén az már sokkal kevesebbeket érdekel – érvényesíthetjük szakértelmünket. Ha a vezérigazgató ki akarja rakni a képét, vagy a marketinges, hr-es, pr-os bele akar szólni, hogy mi legyen azon az oldalon, hát tegye. A látogatók nagy része úgyse arra az oldalra érkezik, hanem valamelyik belső oldalra. Zseniális. Az előadás egyetlen egy hibája az volt, hogy bár az első sorban ültem még se kaptam csokit. :)
Ezután egy olyan blokk következett, ahol nem igazán volt számomra vonzó előadás. Vagyis pontosabban, mivel alig ettem az elmúlt napban valamit sokkal vonzóbb volt számomra a büfé szekció. Toltam hát egy szendvicset és megpróbáltam 200+ embernek elküldeni a jó hírt fiam születéséről. A modern technikának hála, ez egy óra alatt nem sikerült, így ki kellett hagynom a következő előadásblokkot is. Bár az az igazság, ebben a blokkban három olyan izgalmas előadás volt, amik között igen nehezen döntöttem volna, így kapóra jött, hogy kihagyhatom ezt a nehéz döntést. Közben leült mellém Krisztián dumálni, így nem volt kérdés, hogy az ő előadására fogok beülni.
Karóczkai Krisztián a szokásos lendülettel indult neki az előadásának, amire szüksége is volt, hisz – saját elmondása szerint – hajnali négyig rakta össze az előadását, ami meg is látszott rajta. Vagyis ezt csak az vette észre aki ismeri előadói stílusát és habitusát. Speciel én örültem ennek a „döcögősebb” stílusnak, hisz így volt rá lehetőségem, hogy még ott a helyszínen feldolgozzam, megértsem azt amiről az előadásban szó van. :) Krisztián az Open Web Application Security Project által kidolgozott legveszélyesebb hibákról beszélt. Ahol lehetősége volt egy rövid videóval mutatta be a lehetséges támadások kivitelezését és kivédését. Saját – hibásan elkészített – webalkamazásába tört be a különböző módszerekkel, és egyre másra győzte le korábbi tudatlan énjeit. Megmondom őszintén én nagyon élveztem az előadást.
Ezután Vészi Gábor és Farkas Szilveszter: DevOps a Prezinél című előadására ültem be. Kulcsival egyetértésben ismételten meg kellet emelnünk a kalapunkat a Prezi nyitott szellemisége előtt. Jó volt hallgatni, hogyan lesz egy kis vállalkozásból hatalmas világméretű cég. Érdekes volt látni, hogy a kezdeti egyszerűbb infrastruktúrát hogyan, mire és miért cserélik le. Tanulságos volt megfigyelni, hogy hogyan kezelik az egyre növekvő méretű fejlesztői csapat munkájának összehangolását. Biztos vagyok benne, hogy aki valaha is céget alapított, alig várja már, hogy ezekkel a problémákkal kelljen megküzdenie. Egyszóval jó volt látni a jó példát.
Mindent összevetve nagyszerű volt az idei rendezvény. Nagy köszönet illeti a szervezőket és az előadókat!