Több ismerőstől hallottam és nálunk is jelezték a szülők, hogy ők nem tanárok. Nekik az kevés, hogy a tanító kiadja az elvégzendő feladatokat és a megtanulandó anyagot. Nem nagyon tudnak mit kezdeni a helyzettel, hisz nekik is dolgozniuk kell. Miért nem ad a tanár internetes oktató anyagokat, miért nem indít videóbeszélgetést mint minden más tanár. Irreális elvárás a szülőktől, hogy napi nyolc órában oktassák a gyereket. Összeszedtem pár gondolatot, hogy mit is tehetünk mi alsós szülők.

Kevesen tudják rólam, hogy pedagógus végzettséggel rendelkezem és 8 évet dolgoztam is a közoktatásban és utána is nagyrészt az oktatás, képzés volt az egyik fő profilom. 10 éves kortól 87 éves korig tanítottam, ebben a korosztályban 10+ év tapasztalattal rendelkezem. A 6-10 éves korosztályban azonban nem rendelkezem olyan mély gyakorlati ismerettel, mint egy gyakorló tanító, mint gyermekem tanárai. Pontosan tudom azonban, hogy mekkora különbségek vannak e korosztály és az általam ismert korosztályok között.

Bár tanultam róla azért, hogy biztosra menjek megkérdeztem Dr. Lénárd András barátomat, aki az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Digitális Pedagógia Tanszék vezetője, mellette gyakorló tanító pedagógus. Megerősített benne, hogy a szülők segítsége elengedhetetlen a mostani helyzetben. Nincs olyan digitális vagy analóg eszköz vagy ismert módszertan ami működne, mert az ilyen korú gyerekeknek nagyon fontos a személyes kötődés és az azonnali visszacsatolás, melyet a pedagógusok semmilyen digitális eszközzel nem fognak tudni megadni nekik távolról. Ehhez kell a mi, szülők segítsége.

Amit én teszek:

Elfogadom, hogy nem kell a gyerekemet tanítanom. Oda kell mellé ülnöm, figyelnem rá, visszajeleznem egyszóval részt kell vennem a tanulásában. (Egyébként ez nálunk nem olyan rossz móka, mert nagyon sok játékos feladatot kapunk)

Ha csak egy fél órám van egy nap, akkor annyit, de 2x2-nél többet semmiképpen nem foglalkozunk tanulással. Egy feladattal maximum 20 percet foglalkozunk. Fontos a testnevelés, ének, vizuális kultúra feladatai ebben a korban nagyon is. Tudom milyen feladatok vannak, tudom a határidőket és a számonkérés módját. Ha fiammal nem tudjuk, nem értjük, kérdezünk, pontosítunk, ha nem fér bele valami kommunikáljuk. A tanárok is tanulják most ezt a részét a dolognak. Örülnek a korrekt visszajelzésnek és tisztában vannak a nehéz helyzettel. Azon lesznek, hogy megoldják. Mi is azon leszünk, de úszunk, hisz sose csináltuk.

Kb. ez az amit tehetek.

Kérdezhetnéd, hogy én ezt hogy birom munka mellett. Elárulom: Sehogy. Jövő héten már nem lesz ilyen szerencsém és életbe lép a valaha volt legszigorúbb napirend a családban. Mindenkinek erőt és kitartást kívánok. Gyertek az Alsós online tanulás csoportba. Kérdezzetek, segítsük, támogassuk egymást ebben a nehéz helyzetben.

Image by Виктория Бородинова from Pixabay