Magáról a konnektivizmusról először kulcsi blogjában olvastam. Már akkor felmerült bennem a kérdés, hogy vajon tényleg valami új és nagyszerű dologról van-e szó, vagy csak egy hangzatos semmitmondó butaság ez az egész. Többek között ez is ki fog derülni azon a kurzuson amit együtt indítottunk el. Ebben az írásban nem kívánom bizonyítani egy új paradigma létezését. Azonban szeretnék rámutatni arra, hogy egy új eddig nem létező szemléletmód megjelenése lehetővé és szükségessé vált.

Az eszköz megjelenése

Réges-régen amikor az emberek egy adott információhoz el akartak jutni akkor kénytelenek voltak szép sorjában végigmenni a rendelkezésre álló adathalmazon és egymás után megvizsgálni azokat. Ez a sima szekvenciális keresés tulajdonképpen. Van tíz batyum és mindegyiket végig kell néznem, hogy megtudjam hova tettem a kovakövemet amivel a tüzet meggyújthatom. Ez nyilvánvalóan nem a legjobb megoldás, ennél sokkal hatékonyabbat is ki tudunk találni. Fogom a tartalmaimat/adataimat és csoportosítom. Egyik batyuba lesz az összes tűzszerszám, a másikban a vadászathoz szükséges eszközök és így tovább. Ez már egy fokkal jobb módszer, de csak kis számú csoportra és kevés eszközre. Hisz ha sok eszközöm van és sok csoportom akkor ugyan ott vagyok ahol az előbb voltam.

Ha sok dolgom van akkor egy nagy területre fogom azokat elhelyezni és a csoportokat csoportokba fogom rendezni. Nem kell mást tennem mint szépen végigjárni egy-egy utat, hogy eljussak egy adott tárgyhoz/adathoz. Ezzel a megoldással az a baj, hogy ha egy tárgy több csoportba is tartozhat vagyis több úton is el lehet hozzá jutni akkor bajban vagyok, hisz egy tárgyat nem tehetek két helyre. Ezen úgy tudok segíteni, hogy nem a tárgyakat teszem az adott helyre, hanem csak egy cédulát ami a tárgyat és a tárgy pontos helyét jelöli. Ekkor ha több úton tudok eljutni egy tárgyhoz/adathoz akkor először a cédulát találom meg, majd annak segítségével az adott tárgyat/adatot.

Ez az egyik legismertebb módszer a való világban a dolgok rendszerezésére. Ilyet használnak a könyvtárakban, ezt hívják katalógus rendszernek. De ilyet használunk a számítógépünk merevlemezén is és nevezzük mi magyarok könyvtárrendszernek ahelyett, hogy katalógus rendszernek hívnánk rámutatva a két rendszer közötti ekvivalenciára. Ezt hívom én a Drupal tanfolyamokon kategorizálásnak.

Ez a tartalmat kereső számára egy viszonylag kényelmes dolog, hisz egy előre kijelölt úton haladva jut el a kívánt tartalomhoz. A kategorizálást végző számára viszont egy igen nagy odafigyelést és intenzív szellemi munkát igénylő tevékenységet jelent. Ha a csoportosításra/oszályozásra szánt dolgok megjelenési sebessége megnő szinte lehetetlen feladattá válik.

Van egy másik lehetőségünk is a rendszerezésre. Ez pedig a címkézés. Ez abból áll, hogy ha találunk valami újat akkor arra ráakasztunk pár címkét, vagy inkább “beledobjuk az adott címkéhez rendelt dobozba”. És akkor itt kérnék még egy kis türelmet és kitartást azoktól a mindenre képes olvasóimtól akik idáig bírták ezt a sok sületlenséget olvasni. Ugyanis tovább megyünk és még több lehetetlen dolgot fogunk csinálni, hogy aztán pont erre rámutatva feloldjuk az itt leírtakban rejlő ellentmondást és megtudjuk végre miért is az a címe e hosszú bekezdésnek mint ami.

Szóval fogjuk a dolgokat és a megfelelő címkéhez tartozó dobozba belehányjuk, vagy nem is magát a dolgot, hanem az őt reprezentáló fecnit. Aztán amikor keresünk akkor fogjuk ez első dobozt, vagyis címkét ami nekünk kell és belenézünk. Ebben aztán láthatjuk azokat a címkéket amik ebbe a dobozba lettek szórva. De nem akárhogy, a doboz tartalmazza mindazokat a dobozokat amik nem maga a doboz és ott vannak bennük azok a címkék amik benne voltak a kiválasztott dobozban szép rendbe benne a többi dobozba ahova azokat a fecniket szórtuk melyek megegyeznek a kiválasztott dobozba szórt fecnikkel. Ha ezek közül a dobozok közül választunk akkor ismét megtörténik a csoda és a benne található fecnik újracsoportosulnak.

Huh, nem tudom érthető-e. Ha csak annyi marad meg ebből az egészből, hogy ez képtelenség akkor már jó úton járunk. Vagyis jöjjön még egy csavar. Egyrészről igaz, hogy ez nem valósítható meg, másrészről pedig nem igaz, hisz megvalósítható. Kell egy eszköz ami képes a fecniket úgy tárolni, hogy azokat több helyre is berakhassunk és a dobozok önmagukban és más dobozokban is létezzenek. Biztosítani kell azt is, hogy ha valamelyik fecnit két dobozba beraktuk akkor mindkét dobozban található aldobozba is belekerüljön az. Ugye milyen egyszerű? Ez a való, vagyis megfogható világban nehezen készíthető el, de a virtuális világban, a számítógép memóriájában ez könnyedén megoldható. Tehát ha van egy eszközünk - a számítógép - akkor olyan módszereket is használhatunk melyek annak előtte nem vagy csak igen nehezen lettek volna használhatóak.

Címkézés előnye, hogy a kereső általa megalkotott utat járhat be, nincsenek korlátok, nincs kötelező irány a továbbhaladásra. Bármerre mehetünk. A tartalmat rendszerező szempontjából igen egyszerű a dolog. Semmi mást nem kell tennie, mint a megfelelő címkéket rátennie az adott tartalomra.

Tehát ha valaki az általam összegyűjtött linkek között szeretné megtalálni a Drupal tartalomkezelő teljesítményének fokozásáról szóló hogyanokat az valószínűleg ugyan azokat a linkeket fogja megtalálni mint az aki azokat a hogyanokat keresi amik teljesítmény fokozásról szólnak a Drupal tartalomkezelő témakörében.

Nekem, a tartalmak rendszerezőjének nem kellett álmatlan éjszakákat azzal töltenem, hogy megalkossam az egyetlen tökéletes utat, kitaláljam majdan mit fog keresni a nagyérdemű és mi lesz számára a legmegfelelőbb.

Ez a címkézés csak egy olyan új eszköz, melyet a számítógép megjelenése adott nekünk. Melynek helyes használatával bizonyos esetekben hatékonyabbak tudunk lenni. És itt nem pár ezreléknyi hatékonyság növekedésről van szó, hanem olyan ez eddig lehetetlen dolgokat tehetünk meg vele amik hatványozottan megnövelik teljesítményünket.

A tér megjelenése

Az ember közösségi lény. Nincs felemelőbb érzés, mint együtt alkotni, dolgozni, egy közös célért küzdeni. Nincs nagyszerűbb amikor együtt dobban sok szív és sok pár láb röpít minket az áhított cél felé. E közös együttléthez tér kell, ahol összegyűlhetünk. Ez lehet egy falu, egy művelődési ház, egy rajongói klub, vagy akár egy szakmai lap hasábjai. E tér megteremtése energiát és áldozatokat követel.

Egy rajongói klubhoz kell terem és a résztvevőknek megfelelő időpont. Mindenkinek oda kell utaznia, hogy részt vehessen a rendezvényen. Egy szakmai lap fix oldalszámmal rendelkezik. A kiadás és terjesztés komoly összegekbe kerül és komoly szervezést igényel. Vannak olyan közösségek melyek oly aprók, vagy tagjaik olyan távol vannak a világban hogy az indításhoz szükséges költségeket nem lehetne ésszerű keretek közé szorítani. Legalább is eddig nem lehetett.

Az internet megjelenésével a közösségi tér létrehozásának költségei szinte a nullával egyenlőek. Könnyedén létrehozhatunk olyan nemzetközi közösséget melynek tagjai a világ legtávolabbi pontjain élnek. Erre az internet megjelenése előtt nem volt lehetőségünk. E nagyszerű élményben egyre többen vehetünk részt és egyre többen vannak olyanok aki azt se tudják milyen volt az internet előtti élet.

Az előző részben említett címkéknél nem csak az én általam összegyűjtött linkekre vagyunk kíváncsiak hanem a http://delicious.com teljes közösségé által rendszerezett tartalmakat akarjuk megtekinteni akkor erre is lehetőségünk van egy sokkal bővebb és talán még pontosabb találati lista segítségével.

Végezetül

Az biztos, hogy ezek az új eszközök és terek forradalmi változást hoznak minden területen. Az oktatás sem lesz ez alól kivétel. Próbálhatunk ellene küzdeni rámutatva a veszélyekre. Azonban én úgy gondolom, hogy jobban járunk, ha eme új eszközök és terekben rejlő új lehetőségeket inkább kiaknázzuk. Tényleg egy új paradigmáról van szó? Ezen új eszközök és terek használata lehetséges-e ez és ha igen, akkor hogyan a közoktatásba? Hogyan használhatjuk saját képzésünk során ezeket? Tényleg jó lesz-e nekem ez az egész? Ezekre a kérdésekre keressük a választ februárban induló ingyenes kurzusunkon. Gyere és csatlakozz hozzánk keressük együtt a választ és építsünk fel együtt egy szebb és jobb jövőt.