Idén elhatároztam kimegyek a CriticalMassre és végigtekerem a tömeggel a távot. Sajnos picit elaludtunk - háromkor tudtunk otthonról elindulni - így csak egy rövidített változatot adtunk elő. A válságtanács úgy döntött, hogy az Andrássyn kihúzunk a Bajcsyig, majd eltekerünk a Lánchídig és ott csatlakozunk csak a tömeghez. Én felpattantam a Campingre, Orsi a bicajára és tekertünk is kifele a városba. Már az Andrássy közepén találkoztunk a Menet elejével. A lelkes szervezők bőszen üvöltöztek, hogy rossz felé tekerünk. Ők nem tudták mi a célunk. Amikor tekertünk a Lánchíd felé a kihalt Jószef Attila utcán azon gondolkodtam, vajon elérjük-e a menet végét. Amikor a Bajcsy-Andrássy kereszteződésben megláttam a temérdek biciklistát és képzeletben átkopipészteltem őket a tervezett útvonalra elképzelni se tudtam, hogy létezik kis hazánkban annyi kerékpáros akik kitöltik a rendelkezésre álló hatalmas teret. Félelmem nevetséges volt, hisz a Lánchídnál - akkor még úgy gondoltam - a menet közepébe kapcsolódtunk be. Az igazi megdöbbenés akkor ért amikor már vagy úgy fél órája ejtőztünk a Ligetben és Sinya ekkor közölte, hogy a tömeg vége most fordult rá az Andrássyra, úgyhogy egy fél óra múlva talán itt lesznek. Úgyhogy kérem a kritikus tömeg már rég eszméletlen nagy tömeg lett és ideje lenne a nevetséges és életveszélyes kerékpárutak helyett “lezárni” az egész belvárost és átadni azt a biciglistákank.
