bicigli

Idén elhatároztam kimegyek a CriticalMassre és végigtekerem a tömeggel a távot. Sajnos picit elaludtunk - háromkor tudtunk otthonról elindulni - így csak egy rövidített változatot adtunk elő. A válságtanács úgy döntött, hogy az Andrássyn kihúzunk a Bajcsyig, majd eltekerünk a Lánchídig és ott csatlakozunk csak a tömeghez. Én felpattantam a Campingre, Orsi a bicajára és tekertünk is kifele a városba. Már az Andrássy közepén találkoztunk a Menet elejével. A lelkes szervezők bőszen üvöltöztek, hogy rossz felé tekerünk....

Ninja papa kinyomta az egész cikkemet a CM-re és nem csak egy kis linket tolt rá, de ez ugye nem baj. Az igazán szomorú az volt, hogy az értelemnélküliek (vagyis trollok) egyből ráharaptak arra, hogy én nem biciklizek. Már nem. Valamikor régen amikor füttyentett a haver, vagy én neki, na akkor biciklizni dzsaltunk el. Felpattantunk a két kerékre és tekertünk. Nem érdekelt hova-merre-meddig. A lényeg a tekerés volt, az önfeledt száguldás lehetőleg minél lehetetlenebb helyeken....

A CM oldala ledobta virágos mezét és felvett valami ördögit, hogy észrevegyék már végre miről is szól ez a sztori. Én azok közé a megrögzött arcok közé tartozom, akik kizárólag azért ültek biciklire, mert mással már ez a város nem járható. Autóban ülni a dugóban, szívni a buszon a bejövő kipufogógázt vagy az elengedett pillangókat. Na nem. Motor jó, de ott meg öltözni kell mindig egy negyed órát, ha nem akarok még aznap elhalálozni, vagy a vesémet a kukába dobni az ötven felett érzett hidegben....