Ninja papa kinyomta az egész cikkemet a CM-re és nem csak egy kis linket tolt rá, de ez ugye nem baj. Az igazán szomorú az volt, hogy az értelemnélküliek (vagyis trollok) egyből ráharaptak arra, hogy én nem biciklizek. Már nem. Valamikor régen amikor füttyentett a haver, vagy én neki, na akkor biciklizni dzsaltunk el. Felpattantunk a két kerékre és tekertünk. Nem érdekelt hova-merre-meddig. A lényeg a tekerés volt, az önfeledt száguldás lehetőleg minél lehetetlenebb helyeken. Hegyre fel, dombról le. Lépcső, padka korlát nem akadály. Néha néztünk csak haza, hogy “szójjámá mutternek dobjon le szotyira pénzt” Mert imádtam mindig is biciklizni. Amikor évek múlva felültem újra a nyeregbe a határtalan szabadság érzése újra megrohant, de már érdekes volt, hogy hova-merre-meddig. Amint tekertem láttam ám, hogy ezek az utak arra valók, hogy biciklizzek. Koncepció nincs, kihívás, padka, veszély van. Ezért aztán - Eichinger Tibi után szabadon - elkezdtem biciglizésnek hívni azt amikor el akarok jutni A-ból B-be. Ezért van az, hogy az ige g-vel a jármű pedig k-val van írva abban a cikkben. Arra akarja nyomatékosan felhívni a figyelmet, hogy szemléletváltásra van szükség. A bicikli utat nem gyerekek használják, hanem munkába járó emberek. A biciklis közlekedés nem szükséges rossz a városban, hanem az egyetlen egy vállalható alternatíva!
A nagy kavalkádban Vercse ötlete tűnt a nagy megoldásnak, melyet felterjesztésre javaslok:
Hátha elég egy tábla is: behajtani tilos kivéve kerékpár és célforgalom! Talán ezzel megmarad az autós tilosban jár érzése és nem látható a kerékpárút tábla sem, amitől úgy tart Perillustris.
Amikor a lezárt Andrássy-n tekertem az egyszemélyes kritikus tömegemmel, meg kellett állapítanom ez fantasztikus érzés. Amikor hallottam a rádióban, olvastam internetes portálokon, hogy nem okozott fennakadást a közlekedésben az Andrássy út lezárása tudtam, ez a megoldás. Nem kis mellékutakat kell lezárni, hanem a főutakat… vagy legalább is az Andrássy-t nyugodtan le lehetne zárni. Egyébként a piciCMem egész jóra sikerült. Ahogy terveztem ketten voltunk. Én és a camping. Mint mindig az Andrassy-n összefutottam bicajosokkal, akik nem is sejtették, hogy most éppen egy cm felvonulás részesei lettek. A pántlikához (igen így kisbetűvel) érkezve biciklit emeltem, letettem menetiránnyal szembe és már indultam is. A hely ugyanis télen(???) kilenckor bezár. Aki nem jött, hanem valamelyik olyan helyen töltötte a CM éjszakát ami fel volt készülve erre a nemes eseményre az jól járt. Én is jól jártam, mert senkit nem kellett meghívnom egy sörre sem és hamar hazaértem.
