A CM oldala ledobta virágos mezét és felvett valami ördögit, hogy észrevegyék már végre miről is szól ez a sztori. Én azok közé a megrögzött arcok közé tartozom, akik kizárólag azért ültek biciklire, mert mással már ez a város nem járható. Autóban ülni a dugóban, szívni a buszon a bejövő kipufogógázt vagy az elengedett pillangókat. Na nem. Motor jó, de ott meg öltözni kell mindig egy negyed órát, ha nem akarok még aznap elhalálozni, vagy a vesémet a kukába dobni az ötven felett érzett hidegben. Gyalog meg lassú, bár már jó pár éve a belváros felé kizárólag gyalog járok. Egy éve kezdtem el komolyabban kerekezni, mert sikerült szereznem egy kemping kerékpárt. Mivel összehajtható mindenhova vihetem magammal. Ha azt mondod nem szapora, hát azt mondom nem az, de ez nem is egy futár bicikli. Ez arra szolgál, hogy gyorsabban eljussak Ából Bébe mint gyalog. Sőt szerintem harminc felett életveszélyes biciglizni ebben a városban. Rövid biciglis pályafutásom során azt kellett tapasztalnom, hogy olyanok terveznek, építenek és vesznek át bicikli utakat akik életükben nem ültek biciklin. Az életükben az azt jelenti, hogy még gyerekként se tekertek, ezért aztán homályos elképzelésük van arról miért is ül fel valaki erre a kétkerekű izére.

Ha csak életükben egyszer végigtekertek volna az Andrássyn akkor tudnák, hogy sem a két centis padkák, sem a gyalogosok, sem a felkockakövezett buszöblök nem kedveznek a kerekezésnek. Mondjuk az Andrássy a tipikus állatorvosi ló, amin be lehet mutatni, hogy hogyan ne csinálj bicikli utat. Azonban ha megnézzük a többi bicikli útnak csúfolt, gyakran a járdán leválasztott sárga csíkot, akkor látható a legnagyobb probléma. Tisztelt tervezők szemében a bicajozás egy jópofa szórakozás elsősorban gyermekek részére, akik szeretnek össze vissza csalinkázni, kanyarogni. A kerékpáros közlekedés, amikor az ember arra használja a biciklit, hogy eljusson Ából Bébe eszükbe se jut. Ha eszükbe jutna akkor nem ilyen kényszer megoldásokat csinálnának. A megoldás szerintem egyszerű. Fogjuk a fő közlekedési utak mellet levő kisebb utcákat és kirakunk rá két kerek táblát. Egy kéket aminek a közepén van egy bicikli, és egy fehéret piros szegéllyel, alatta a felirat “kivéve célforgalom”. Ekkor nem okoznánk sokkot az ott lakóknak, ott dolgozóknak, de deklarálnánk, hogy itt bizony bicajjal lehet menni. Nem kéne félnem, hogy a mögöttem fél órája dudáló agyhalott barom mikor húzza rám a kormányt és söpör el hatvannal a piros lámpánál sorban álló autók mögé beállni. Nem kéne gondolkodnom amikor utolérem, hogy akkor most kedvesen kérdezzem tőle, hogy “ezért kockáztattad egy embertársad életét?” vagy tekerjek tovább és a következő rövid szakaszon játsszuk ezt el újra, ha egyáltalán utolér a szerencsétlen. Legutóbb voltam CM-en mert éppen tekertem hazafelé és látom ám, hogy “jé mennyi bicajos, ja a CM”, a mostanira nem megyek, mert öttől kilencig tanítok. Vagyis inkább én magam leszek egy személyben a kritikus tömeg. Ha valaki akar csatlakozni hozzám az megteheti 21:10-kor az Arany János utca Sas utca sarkán, innen fogunk tekerni(én és a kemping) a Városligetben található Pántlika mulatóig.