Mint gyakorló szülő és végzett tanár igyekszem nyomon követni a magyar közoktatásban végbemenő változásokat. Aki nem tudná, idén megjelent az új Nemzeti Alaptanterv és a hozzá kapcsolódó Kerettantervek. A napokban megjelent a Digitális Kultúra (korábban Informaitka) tárgyhoz tartozó tankönyv ötödik és kilencedikes osztályok számára szánt verziója.

Mindkét könyv rohammunkában készült, számos fejezete gyakorlatilag a nulláról kellett összeállítani és én is csak átfutottam azokat. A szemem azonban megakadt a Szövegszerkesztés című fejezeten és meg kellett állapítanom, hogy az írója nagyon mást gondol arról, mit is kéne tanítani szövegszerkesztés címén.

Összeszedtem, hogy én mit gondolok a szövegszerkesztésről a korábbi tanítási és a később valós munka környezetben szerzett tapasztalataim alapján. Ez részben nem a könyv, hanem a magyar informatika oktatás szövegszerkesztés részének kritikája. Maga a könyv megfelel a kerettanterv követelményeinek a NAT progresszív változásait viszont már nem követi le.

Szövegszerkesztésről

Szuper lenne, ha a szövegszerkesztési ismeretek különválnának a szövegvbevitelétől, szövegszerkesztő használatától és a tipográfiai ismeretektől. Ez utóbbi ráadásul szerintem nem is kéne, hogy része legyen magának a szövegszerkesztésnek.

Tudom, hogy az új NAT idén lép be a kilencedik (és ötödik) évfolyamon, ezért ez még egy-két évig aktuális lesz, de a szövegbeviteli ismereteket korábban már meg kellett tanulniuk a gyerekeknek. Szóval ismétlés jelleggel lehetne egy rész, de ez a részletes magyarázat felesleges.

Üdvözlendő, hogy már két szövegszerkesztőt is bemutat a fejezet, konkrétan a szövegben és képekben, de úgy gondolom, hogy jó lenne még több, akár kevesebb tudású eszközt is megismertetni, akár úgy, hogy kevesebb tananyag kerül átadásra. Pl. a tabulátorokról szóló fejezet teljes egészében törölhető, hisz nincs sem a NAT-ban sem a Kerettanterv megismerendő fogalmainál sem. (Kerettantervben található fogalmak. Kiemelve a fogalmak amikkel a könyv nem foglalkozik: karakterformázás, bekezdésformázás, élőfej és élőláb, oldal elrendezése, stílus, sablon, körlevél, lábjegyzet, tartalomjegyzék, szakasztörés, hasáb)

OpenDocument formátumról, Markdown-ról, EBook-ról, SelfPublishing-ről szóló pici keretes írásokkal lehetne színesíteni a tankönyvet, ha már ezek a Kerettantervbe se fértek bele.

Jó lenne egy fejezet, ahol külön a formázható egységekről beszélnénk. Ami a betű, bekezdés, oldal, szakasz és dokumentum. Felhívnám a figyelmet, hogy az eddig tanult egységek, mint pl. a szó, mondat vagy fejezet nem értelmezhetőek a szövegszerkesztés során.

Stílus maga az ember

A stílusok fejezet sajnos azt a rossz szemléletet tükrözi, mintha a stílusok nem az alapját képeznék a szövegszerkesztésnek, hanem valami attól elválasztható, külön dologok lennének. Pedig nem azok.

A stílusok segítségével tudjuk a gép felé közölni azokat a jelentés tartalmakat, melyek a gép nem tud kideríteni. Hisz nem félkövér szöveget szeretnénk, hanem kiemeltet, amiről majd a tipográfus fogja eldönteni, hogy az félkövér legyen, piros vagy esetleg más betűtípus. Ez az eszköz lesz az számunkra, amivel lehetővé tesszük az általunk bevitt tartalom későbbi könnyű gépi feldolgozását. Ennek segítségével lehet majd könnyedén tartalomjegyzéket beszúrni, vagy az idézeteket külön kigyűjteni, megtalálni, de később ez fog segíteni abban is, hogy a keresőrobotok értelmezni tudják az általunk készített és interneten elérhetővé tett dokumentumot. A stílusok nélkül egy-egy formai változtatás nehézkes, időtrabló és az emberi monotónia tűrés korlátaiból adódóan bizonytalan végeredményt eredményez. Pedig ott a kezünkben az eszköz amivel ezt a munkát automatizálhatnánk és egy olyan gépre bízhatnánk, amit pont azért használunk, hogy könnyű, gyors és megbízható segítségünk legyen.

A szöveg stílusokkal való felruházása fontosabb mint a betűk, bekezdések és oldalak formázása. Ez maga a szövegszerkesztés véleményem szerint. A többi csak hab a tortán.

A stílusokban való gondolkodás a tervszerű cselekvés felé vihetné a diákokat, szemben a feladatok által sugallt ad-hocmódon való formázgatással. Alkalmat biztosítana arra, hogy a nagy egészből a részletek felé való és a részletekből felépített nagy egész megalkotásának gondolkodását, mentális módszereit gyakoroltassuk a tanulókkal.

Kitűnő alkalom arra, hogy egy dokumentum egészről alkotott benyomásunkat összevessük azzal a tapasztalattal, hogy mennyire jól olvasható egy-egy szövegrészlet. Ráirányíthatjuk arra a tanulók figyelmét, hogy a kettő közötti egyensúly megtalálása igen nehéz és komoly szakmai ismereteket és tapasztalatot igénylő feladat.

A dokumentumon belül használható stílusok mellett a dokumentum stílusokról vagy sablonokról is beszélnék és gyakorló feladatok keretében kialakítanám a diákönkormányzat, vagy a tanulók leendő cégeinek egységes arculatát. Jóval előbb minthogy megismernék a kiskapitális, betűköz, sortördelés fogalmait, mivel egy ilyen feladat fel fogja kelteni az igényt a diákokban arra, hogy ezeket az alapvetően tipográfiai ismereteket megismerjék.

Ha egy eszközben meg tudjuk fogalmazni azt, hogy milyen típuselemeink vannak és azok hogyan néznek ki sokkal hatékonyabban fogunk dolgozni, mintha nem lehetne azt megtenni. Márpedig a szövegszerkesztővel meg lehet ezt tenni, ne hanyagoljuk el!

Cipőt a cipőboltból

Végül beszéljünk a szakaszokról és a hasábokról. Többször előfordul a szövegben, hogy újságok szerkesztésére hivatkozik, azt a hibás képet keltve, hogy a szövegszerkesztő program alkalmas ilyen kiadványok szerkesztésére. Holott nem az. Sőt tovább megyek. A fejezetben látható feladatok nagy részének megoldásához inkább valami más eszközt választanék, minthogy megpróbáljam azt egy olyan eszközzel megoldani, ami pont arra hivatott, hogy ezekkel a feladatokkal ne kelljen foglalkoznom. A szövegszerkesztőben ugyanis a szöveg a lényeg, azt kell olyan formába hozni amilyenbe a tipográfus megálmodta. Már, ha lehet, ugye.

Egy kiadványszerkesztőben pont fordított a helyzet, ott a megálmodott formát kell kitölteni szöveggel.

Mennyi egy könyv oldalszáma? Hát az attól függ mi a tartalma. Mennyi egy újságé? Az attól függ milyen újságról van szó, de biztos, hogy néggyel osztható ez a szám. (Fogj három A4-es papírt, hajtsd ketté azokat és lapozgasd mint egy újságot és vedd észre te is ezt a tényt) Lehet olyan, hogy egy fejezet csak a lap feléig tart? Hát hogy az ördögbe ne lehetne! Hát a cikk véget érhet előbb mint az oldal? Átcsúszhat a következőre? Nem nagyon, ott fejek fognak hullani ezért. Ott vagy húzni kell, vagy még egy-két mondatot hozzáadni.

Fontos lenne rámutatni, hogy maga a szövegszerkesztő program egy igencsak szűk feladathalmaz megoldására elegendő, de magát a szövegszerkesztési ismereteket, benne a stílusokkal számos egyéb területen fogjuk tudni majd használni.

Mert a szövegszerkesztés nem csak a szöveges dokumentumok formázásáról szól, Szöveget szerkesztünk amikor, tábálázatot szerkesztünk, grafikázunk, előadást, weboldalt készítünk, videót vágunk vagy bármilyen olyan digitális anyagot állítunk elő, amiben van szöveg.

Összefoglalás

A legnagyobb bajnak azt tartom a fejezettel, hogy a klasszikus, és szerintem hibás, a diákok számára nehezen járható utat követi. Nem a szövegszerkesztés megtanulásában nyújt segítséget, hanem a fejezet kimerül a program funkcióinak bemutatásában. A fejezet felhasználói kézikönyvnek kitűnő, tankönyvként használni, pláne önálló tanulásra szerintem nem alkalmas.