Te még tényleg azt hiszed, hogy azért vagy kevés mert annak idején egy tanár egyest adott megpecsételve ezzel sorsod további alakulását? Elfogadtad mint megváltoztathatatlan tényt, hogy Te rossz vagy matekból, magyarból, fizikából vagy bármi másból? Abban a tévhitben ringatod magad, hogy gyermeked majd a közoktatás pihe-puha karjai között fogja megtanulni mindazt amit az életről tudnia kell? Te tényleg azt hiszed, hogy valaki is valamit meg fog neked tanítani?

Ébredj!

A hagyományos rendszerű oktatás egyik legnagyobb hibája, hogy elhiteti veled és a tanárral is, hogy a tanár meg tudja neked tanítani a tananyagot. Ez képtelenség. A tanár… de ne is hívjuk tanárnak, akiről beszélek, inkább mentor. Szóval a mentor semmi mást nem tehet mint segít téged abban, hogy tanuljál.

A tanulás vagy tudásépítés egy bonyolult folyamat mely minden egyes embernél más és más. Talán ismered az érzést, amikor helyükre kerülnek a dolgok. Egy rég tanult, de soha meg nem értett dolog egyszer csak értelmet nyer. Már tudod miért görcsölt szegény ember ott a katedrán és bámult Rád mint egy idiótára, amikor nem érted amit mond. Hát ez ilyen egyszerű? Ki volt a bűnös? Te voltál buta, a tanár magyarázott rosszul vagy a körülmények? Most őszintén, ennek a kérdésnek a megválaszolása segít téged abban, hogy előre juss? Nem hinném, ez a világon a legfeleslegesebb kérdés.

Mindegy, hogy ez a szemlélet a tied volt vagy a tanárodé a lényeg, hogy a szemlélet rossz. Dobjuk hát kukába és építsünk ki egy újfajta viselkedés mintát, hozzáállást.

Ha most azt gondolod, hogy ez nagyon nehéz lesz, megnyugtatlak: Jól gondolod, piszok nehéz lesz! Sőt nem csak, hogy nehéz lesz hanem egy hosszú és nehéz folyamat elé nézünk. Fiatal koromban ismerkedtem meg a számítógépek világával és igen nagy sebességgel tudtam gépelni igaz, csak két ujjal. Huszonöt évesen elhatároztam ha törik, ha szakad megtanulok tíz újjal gépelni. Másfél évnyi kínszenvedés végül meghozta gyümölcsét. Gépelési sebességem nem nőtt meg drasztikusan, de ma már nem kell bámulnom a billentyűket miközben gépelek. Nehéz volt, piszok nehéz de megérte.

Kérdezhetnéd, hogy ha a régi szemlélet ilyen rossz akkor miért nem jött még valaki és miért nem mondta el már régen a frankót? Azért mert régen ez a szemlélet teljesen helyénvaló volt. A tanár volt az az ember aki a tudás összegyűjtésével és elosztásával foglalkozott. Ő volt a tudás tára, az információk forrása. Minden kérdésedre tudta a választ. Amit Ő tudott azt kellett neked is tudni. Ahogyan Ő tudta úgy kellet neked is tudnod. A tanár összegyűjthette az összes tudásmorzsát, hisz az információ áramlása és keletkezése olyan kis sebességgel zajlott ami még emberi mértékkel követhető volt. Mára ez gyökeresen megváltozott.

Amikor a szakdolgozatomat írtam, az internet gyakorlatilag használhatatlan volt anyagok felkutatására, hisz az egész főiskola egy darab 9600 baud-os modemmel csatlakozott az internetre. Igazi kiváltság volt leülni a tíz karakteres terminál egyikéhez. A www még nem létezett csak ftp, gopher és talk. Ezért hát az irányt a könyvtár felé vettem. A kikölcsönzött könyvben több irodalmi hivatkozás volt egy folyóirat különböző számaira, amelyet két hónapos kemény munkával sikerült megtalálnom, és ezzel szerencsésnek mondhattam magamat. Nem kellett várnom a könyvtárközi kölcsönzésre mindegy egyes alkalommal még két három hónapot. Budapesti lévén nem kellett utaznom fél-egy napot az olvasáshoz, ugyanis kikölcsönözni nem lehetett a folyóiratokat, csak az olvasóteremben tanulmányozhattam azt. Pár éve olvastam egy tanulmányt amiben leírták, hogy ha három másodpercnél többet kell várni egy oldal letöltésére, akkor a látogatók nagy része elhagyja az oldalt. Te mindig megvárod a három másodpercet? Várnál egy hónapot egy klikk után? Az ember nem is érzi milyen iszonyatos sebességre gyorsult fel a világ.

Amikor manapság valamiről információt keresnél az első gondolatod mi volna? Bemész egy könyvtárba, vagy rákeresel az Interneten? Vajon hogyan tudsz a hatalmas információ rengetegben hatékonyan keresni? Vajon hogyan tudsz a passzív szemlélődő helyett tevékeny részese lenni ennek a fantasztikus kalandnak, a közösségi tudásépítésnek? Ezek a kérdések mindig is foglalkoztattak. Keresgélés közben találtam meg Kulcsár Zsolt oldalát, ahol többek között ez a téma is terítékre kerül. Kulcsi nemcsak információval, hanem igen nagy tapasztalattal is rendelkezik ezen a területen. Egy augusztus eleji cikke adta meg a végső lökést, hogy végre én is nekilássak ennek a fantasztikus útnak.

A lépések egyszerűek:

E bejegyzés apropóját az adta, hogy Kulcsi feliratkozott egy tanfolyam ingyenes részére, amelynek anyagait magyarul a saját interpretálásában teszi közzé. Ha érdeklődésedet felkeltette ez a téma, mindenképpen érdemes még rákeresni a következő szavakra: Háloztai tanulás, konnektivizmus, e-learning.